4. fejezet

Az ajt� szinte azonnal kiny�lt �s ott �ll a m�sik oldal�n egy kipihentebb, nem olyan morcos kedv� Piton. F�lre�llt az �tb�l �s betess�kelte a l�nyt. Bement, szinte megszok�sb�l odaballagott a kanap�hoz �s beles�ppedt a k�nyelmes habszivacsba.

- Sz�val – �lt le a l�ny mell� a professzor – mivel szeretn� folytatni a tanulm�nyait? Elm�leti vagy gyakorlati oktat�ssal?

- Tess�k? – k�rdezte d�bbenten Hermione.

Az, hogy nem eml�kszik a d�lel�tti besz�lget�s�nkre v�rhat� volt. De megk�rdezi, hogy mit akarok? Ez kicsit furcsa.

- Vagy ha nem akar v�lasztani, �n is megmondhatom – d�lt h�tra unottan.

- Legyen elm�leti oktat�s – mosolygott a griffend�les.

- Istenem, Granger. Maga mazochista – forgatta a szemeit. – Komolyan, maga engem is ki akar ny�rni.

- Rendben, akkor besz�lj�nk valami m�sr�l – fordult testtel a tan�r fel�.

- Mire gondol Miss Granger? – vonta fel a szem�ld�k�t.

- Arra, amir�l a folyos�n besz�lgett�nk – n�zett m�lyen a f�rfi szem�be.

- Sajn�lom Granger, megint szit�l az agyam – felelte k�nnyed�n Piton, hogy kib�jjon a v�lasz al�l, de Hermione nem adta fel ilyen k�nnyen.

- De professzor! Mi�rt nem mondja el? Azt mondta, hogy most megbesz�lj�k! – gy�zk�dte Pitont.

- � istenem – s�hajtott a tan�r. – Ha mag�nak ez olyan fontos, hogy nem hagy miatta �lni, rendben, elmondom. Kapaszkodjon a szokny�j�ba, mert meglep� egy t�rt�net lesz. Miel�tt belekezdek, ne hozzak valamit mag�nak enni vagy valami? – k�rdezte rem�nykedve, h�tha ezzel meg�szhatja a v�laszad�st.

- Professzor! – csattant fel Hermione.

- J�l van, j�l van – forgatta meg a szemeit Piton. – A l�nyeg az, hogy r�gen volt egy cic�m, de sajn�latos m�dom meghalt, pont, mint minden �l�l�ny ezen a bolyg�n. Na, erre volt annyira k�v�ncsi?

- Ezt nem is tudtam – mondta d�bbenten a l�ny.

- Honnan tudta volna? Sz�val, amit mondani akarok ezzel az, hogy meg�rtem, mit �rez – n�zett a l�ny mogyor�barna szemeibe.

Hermione szinte elmer�lt az �ben sz�n� szemekben. Megnyugtat� volt, �s melegs�g �nt�tte el a mellkas�t mik�zben n�zte. Nem tudta mi ez az �rz�s, de azt tudta, hogy csak akkor �rzi ezt, amikor Piton szemeibe n�z. Se Draco, se Ron szemeiben nem tal�lta meg ezt a melegs�get.

- Sz�val elm�let igaz Miss Granger? – t�rte meg a csendet Piton.

- Tess�k? – k�rdezte a l�ny, mintha �lomb�l ocs�dott volna fel.

- Tudja, Granger, ez egy k�l�n�ra, nem lelki seg�lyszolg�lat. De, ha meg szeretne m�g besz�lni valamit, akkor ki vele, mert nem venn�m j� n�ven, ha csak pazaroln�m az id�met.

Hermione el akarta mondani, hogy milyen j�l esik a professzor szemeibe n�znie, hogy milyen megnyugtat� a k�zels�ge, hogy j�l �rzi mag�t vele, de ez nagy meggondolatlans�g lett volna a r�sz�r�l, ez�rt ink�bb hallgatott.

- Nem professzor. Nincs t�bb gondom – mosolygott Pitonra, akinek ett�l a kedves, sug�rz� mosolyt�l, megint megemelkedett a v�rnyom�sa.

Belekezdtek a tanul�sba. Piton a m�rgez� �sszetev�kn�l jelentkezhet� mell�khat�sok felismer�s�t magyar�zta, ami ugyan fontos anyagr�sz, de Hermione figyelm�t elvonta a professzor sz�p keze. Olyan sz�p �s sima. Biztos a sok gy�gyn�v�ny miatt. Milyen puha �s gyeng�d lehet. Hirtelen azt szerette volna, hogy meg�rinthesse legal�bb egy m�sodpercre.

- Miss Granger! Maga egy�ltal�n hallja, amit mondok?! – k�rdezte Piton inger�lten.

- Hm? Tess�k? Ja, persze, igen – mondta zavartan Hermione.

- Akkor ism�telje el, amit mondtam – csukta be a tank�nyvet, hogy a l�ny v�letlen�l se tudja kilesni a helyes v�laszt.

- Nos… ha a cs�pf� level�t hossz�k�s alak�ra v�gjuk, akkor a rostok nem engednek annyi…

- Granger, az istenit! Ezt negyed �r�val el�bb magyar�ztam! – kelt ki mag�b�l Piton.

- Bocs�nat, de nem tudok oda figyelni.

- Ez esetben jobb lenne, ha ink�bb felmenne a h�l�k�rlet�be. Nincs igazam? – k�rdezte p�kerarccal a tan�r.

- De igen – �llt fel a kanap�r�l �s felvette a v�ll�ra a t�sk�j�t. – Akkor majd holnap tal�lkozunk.

- Menjen m�r a toronyba, mert �n is �lmos vagyok – morogta bar�ts�gtalanul.

- Mag�nak is j� �jt – mosolygott a tan�rra, majd kiment a szob�b�l, mag�ra hagyva a megd�bbent Pitont.

M�snap reggel sok�ig volt �gyban, �s olvasgatott egy b�jitalos k�nyvet. Nem akarta, hogy a tan�r csal�djon benne, sz�val megpr�b�lt min�l t�bbet olvasni a tegnapi tananyagr�l. Csak akkor tette le a k�nyvet, amikor gyomra panaszosan felmordult. Felvett egy farmert, egy vastag, hossz� ujj� piros pulcsit, �s lement a klubhelys�gbe. Alig tett meg p�r l�p�st a k�v�r d�ma portr�j�ig, m�ris Ginny �llta az �tj�t.

- Mio, j�l vagy? – k�rdezte agg�dva a v�r�shaj� l�ny.

- Persze, hogy j�l vagyok. Mi�rt lenn�k rosszul? – k�rdezte �rtetlen�l.

- H�t Cs�mp�s miatt. Tudod tegnap meghalt – magyar�zta Ginny.

T�nyleg Cs�mp�s! Ez ki is ment a fejemb�l. De mi�rt? Hisz annyira sz�rny� ez az eg�sz. Nem �rtem magamat. Tal�n Piton miatt? Tegnap annyira lek�t�tt, hogy el is felejtettem minden gondomat. Eddig sosem t�rt�nt ilyen. Vajon mi�rt pont vele?

- Mio hallasz?! – k�rdezte m�r sokad�ra Ginny, elbambult bar�tn�j�t�l.

- Hm? Persze. Figyelek.

- Az �rtelmes arckifejez�sed is err�l �rulkodik – forgatta a szemeit.

- Bocsi, csak elgondolkodtam.

- Min gondolkodt�l? – k�rdezte izgatottan Ginny.

- H�t azon, hogy… ink�bb hagyjuk – gondolta meg mag�t Hermione.

- Jaj, mondd m�r! – gy�zk�dte. – Nagy dolog lehet, ha Cs�mp�st ki tudta �zni a fejedb�l.

Hermione gondolkodott egy kicsit azon, hogy mit mondjon Ginnynek, v�g�l arra jutott, hogy az igazat mondja, hiszen � a legjobb bar�tn�je. Biztos meg fogja �rteni.

- Eml�kszel, p�r napja besz�lgett�nk a pasikr�l a bagolyh�zban.

- Igen – b�lintott Ginny.

- �s nem tal�ltunk senkit a di�kok k�z�l.

- Igen – b�lint.

- �s a tan�rokr�l kezdt�nk viccel�dni.

- Igen – m�g egy b�lint�s.

- H�t k�pzeld el, bej�n az egyik tan�r – mosolygott Hermione.

- Igen… TESS�K?! – majd kiugrottak a szemei d�bbenet�ben.

- Pszt! Nem akarom, hogy mindenki megtudja – n�zett k�z�l agg�dva.

- Ok� megpr�b�lok halkabb lenni – mondta kicsit lenyugodva. – Kir�l besz�lsz? Ugye nem Hagridr�l?

- Nem – mondta kuncogva Hermione. – Nem Hagrid, hanem Piton.

- TESS�K?! – ma m�r m�sodszorra kerekedtek el a szemei.

- Jaj, Ginny halkabban.

- Mio ugye nem gondolod komolyan? – k�rdezte rem�nykedve.

- Mi�rt ne gondoln�m komolyan? – fonta �ssze maga el�tt a karjait.

- Mert ez �r�lts�g! – mutatott r� a val�s�gra kicsit nyersen.

- K�sz, ez j�l esik – mondta kicsit felh�borodva. – Elmondom neked, hisz megb�zok benned, erre te meg azt mondod, hogy �r�lts�g.

- Bocsi, de ez t�nyleg nem szokv�nyos dolog – n�zett bocs�natk�r�en Hermion�ra.

- Rendben, nincs semmi gond. �szint�n sz�lva magamnak is nehezen vallottam be, hogy �gy van. Pedig ez egy�rtelm�, hiszen tegnap le sem vettem r�la a szemem eg�sz este. M�g a magyar�zat�ra sem figyeltem. Jaj, Ginny ez olyan rossz, hisz � biztos nem lesz szerelmes egy kis frusk�ba, aki r�ad�sul a di�kja is – s�hajtott lemond�an.

- Hermione ne b�nk�dj – simogatta meg a l�ny karj�t. – Lehet, hogy ez csak rajong�s �s csak �sszekevered a szerelemmel. Lehet, hogy p�r h�t m�lva el is t�nik.

- Lehet.

Hermione ott �lt a legels� padban az �stje f�l�tt �s hozz�adott 6 csepp sz�l�levet a f�zet�hez. M�r annyiszor olvasta ezt a receptet, hogy k�v�lr�l f�jta, ez�rt nem ig�nyelt k�l�n�sebb odafigyel�st. A f�zet helyett Pitont figyelte, aki �ppen Harry munk�j�ban keresett kifog�solni val�t, �s mint mindig tal�lt is.

- Potter. Mi�rt m�regz�ld sz�n� a f�zete? – k�rdezte k�z�ny�s hangon.

- Azt magam sem tudom professzor – v�gott vissza hidegv�rrel Harry.

- Valaki tudja? – fordult a t�bbiek fel�.

Senki sem emelte fel a kez�t Hermion�n k�v�l.

- Igen, Miss Granger? – n�zett a l�nyra.

- Az�rt, professzor �r, mert a bab�rlevelet nem hossz�k�sra, hanem kock�ra v�gta, ez�rt sok levet eresztett.

- Hm. Igen Miss Granger. Helyes a v�lasz. – Visszafordult az asztala fel� �s els�t�lt a di�kok mellett.

Mindenki elh�lve n�zett Pitonra. M�g egyszer sem hallottak olyanr�l, hogy besz�l�s n�lk�l hagyta volna egy griffend�les di�k v�lasz�t.

Hermione n�zte, ahogy Piton oda megy az asztal�hoz, neki d�l �s v�gig n�z a di�kokon, akik egyb�l a b�jitallal kezdtek el foglalkozni. A professzor szeme megakadt Hermion�n. Egy kis ideig farkas szemet n�ztek, majd a l�ny ink�bb f�lren�zett �s a padl�t vizslatta. Piton nem tudta mire v�lni ezt a gesztust, hisz eddig mindig sok�ig n�ztek farkas szemet az �r�in. Rendszerint � nyert �s a l�ny majdnem s�rva fakadt, de most nem. Most csak b�mulja a padl�t. Vajon mit tett, amivel ezt v�ltotta ki bel�le? Ugye nem rossz jelnek sz�m�t? Nem akarta megb�ntani vagy kellemetlen helyzetbe hozni. Ahhoz t�ls�gosan… szerette? � ugyan. Perselus Piton senkit sem szeret. Legfeljebb csak kev�sb� ut�l. Eddig csak egy valaki tudta megdobogtatni a sz�v�t �s � is eldobta mag�t�l. Nem akarta, hogy ez m�g egyszer megt�rt�njen vele. Megker�lte az asztal�t �s le�lt a k�nyelmes, b�r sz�k�be. Felk�ny�k�lt az asztalra, �sszefonta ujjait �s az �ll�t a kezeire tette. Mindv�gig Hermion�t tartotta szemmel. A szemei v�gig futottak a csillog�, mogyor�barna, g�nd�r haj�n majd a kezeit kezdte el figyelni. Kecses ujjai finoman fogt�k a kanalat, amivel a b�jitalt kevergette. N�gyszer jobbra azt�n h�romszor balra. T�k�letesen mint mindig. El sem tudta k�pzelni, hogy fog m�g ilyen tehets�ges boszork�nyt l�tni. Hermione felpillantott �s tal�lkoztak a meleg, barna szemei, Piton fekete, �rzelmet nem t�rk�z� szemeivel. Most nem n�zett vissza, hanem megpr�b�lt �tl�tni a semmit mond� szemeken. �rezte, hogy van a szemek m�g�tt egy olyan gondolat, �rzelem, ami fontos a sz�m�ra. �rdekl�dve csillogtak nagy szemei. Piton nem tudta, mit reag�ljon erre a pillant�sra. M�g sosem n�zett senki �gy r�, kiv�ve �t. Ennek a furcsa gesztusnak a cseng� vetett v�get. Hermione nem �rtette mi�rt pakoltak el a t�bbiek, amikor k�r�l n�zett vil�goss� v�lt sz�m�ra, hogy kics�ngettek. � is �sszepakolta a cuccait, vetett m�g egy utols� pillant�st Pitonra, �s elindult az ajt� fel�.

- �lljon meg Miss Granger – mondta Piton halkan, de parancsol�an.

Hermione megdermedt egy pillanatra majd lassan a tan�r fel� fordult. A sz�ve majd kiesett a hely�r�l. Vajon mit akarhat? Csak ez az egy k�rd�s j�rt a fej�ben. Azt rem�lte, hogy valami olyat fog mondani, amit�l kicsit k�zelebb ker�lnek egym�shoz, mert nagyon szeretett volna a tan�r ha nem is a bar�tja, de �gymond a haverja lenni. S�t ha m�r �br�ndokat kerget, akkor mi�rt is ne? Egyb�l lehetn�nek bar�tok is ugye? Nem, sajnos a val� �letben sose lehetnek azok. Tov�bb forgatta a kerekeket Hermione a fej�ben. Nem �rtette, de valami�rt � t�bbet akart Pitont�l, mint egyszer� bar�ts�g. Az a t�ny, hogy ak�rh�nyszor r�n�z �r�m t�lti el a sz�v�t, pillang�k sz�lldosnak a gyomr�ban, ha valaki felideges�tette megnyugszik a pillant�s�t�l. H�t igen ez szerelem volt semmi k�ts�g, �s afel�l sem volt k�ts�ge, hogy egyoldal� szerelem.

Hermione zavartan igazgatta a szokny�ja sz�l�t �s f�l�nken, ugyanakkor v�rakoz�an n�zett Pitonra.

- Igen professzor �r?

- M�gis mit gondol, egyed�l fogom eltakar�tani ezt a sok kotyval�kot, amit egyesek b�jitalnak h�vnak? – vonta fel a szem�ld�k�t, de k�zben mag�ban j�t mulatott Hermione furcsa arckifejez�s�n.

A l�ny olyan k�pet v�gott, mint akit k�pen �nt�ttek egy v�d�r hideg v�zzel. Egy�ltal�n nem erre sz�m�tott. Azt szerette volna… nem is, akarta, hogy Piton elmondja, mennyire szereti, nem tud n�lk�le �lni, �s ami a legfontosabb, azt hogy m�g Lilin�l is jobban. Ez a kijelent�s nagyon sz�ven �t�tte. Ha egyed�l lett volna, akkor a kezeit maga k�r� fonta volna �s le�lne az egyik sarokba s�rni. De nem egyed�l volt, ez�rt t�rnie kellett a mellkas�ban lev� f�jdalmat, ami majd sz�tszak�totta a sz�v�t, a t�dej�t �s az eg�sz mellkas�t.

Mikor sok�ig �llt sz�tlanul, Piton kezdte sejteni, hogy itt valami nincs rendben. Hermione szapor�bban vette a leveg�t �s kicsit verejt�kezni kezdett az arca, arr�l nem is besz�lve, hogy els�padt. Nem �rtette, vajon mi lehet a baj.

Nyugi kisl�ny ez nem olyan nagy dolog. Nem tudhatja, mit �rzel ez�rt nem mondott semmi olyat. Ez csak egy k�r�s volt t�le. Igaz, nem az amire sz�m�tott�l, de nyugodj meg. Ez nem a vil�g v�ge. Egy ilyent�l kiakadni. Tiszta sz�nalom. Na gyer�nk! Nyugodj meg!

Hermione sz�pen lassan megnyugodott.

- M�ris eltakar�tom a f�zeteket.

Ledobta a v�ll�r�l a t�sk�t �s hozz� l�tott elt�ntetni a b�jitalokat. Igaz, csin�lhatta volna azt is, hogy egy p�lcamozdulattal elt�nteti az �sszes �stb�l a b�jitalokat, de akkor kevesebb id�t t�lthetett volna szeretett professzor�val, ez�rt mindegyik �sth�z k�l�n odament �s f�l percig sz�sz�lt minden egyes z�ptoj�sszag� kever�kn�l.

Piton ezt �szrevette, �s vigyorgott mag�ban. Vajon mi�rt t�rekedett arra ez a kisl�ny, hogy ennyi ideig itt maradhasson n�la? V�rjunk. Kisl�ny? Jobban szem�gyre vette Hermione minden r�sz�t. Szemei v�gig futottak sz�p, hossz�, karcs� l�bain eg�szen a szoknya sz�l�ig. M�g sosem l�tott ilyen kecses l�bakat. Azt�n tov�bb haladt, �s a szemei meg�llapodtam a derek�n. Olyan v�kony. Szinte dar�zsder�k. Hirtelen k�sztet�st �rzett r�, hogy m�g� �lljon, a derek�ra tegye a kez�t �s megcs�kolja, de olyan gyorsan elhessegette ezt a gondolatot, mint ahogy j�tt. Nem akarta a Szent Mung�ba juttatni a l�nyt, mert tuti meg�r�lne, ha ezt tenn� vele. Megint �tra keltek fekete szemei egyre feljebb �s feljebb, am�g el nem �rt�k a nyak�t. Itt t�nt fel neki, milyen s�padt a b�re. Majdnem, mint egy v�mp�rnak. Hermione megigaz�totta a haj�t, akaratlanul eltakarva a nyak�t. Piton morgol�dott egy pillanatig, majd a haj�t kezdte tanulm�nyozni. M�r nem az a sz�naboglya, mint a kor�bbi �vekben. Sz�pen, gondosan elrendezve minden egyes lokni a hely�re. Ez tetszett neki. Egy n� aki nem felt�n�en, de ad mag�ra. Semmi arcv�ltoztat� b�b�j, semmi k�r�mhosszabb�t� var�zslat, semmi hajsz�nv�lt� ig�zet. Nem mint a t�bbi fels�bb oszt�lyos di�k. Egyszer�en felfordult a gyomra, ha megl�tta Parvati Patilt vagy a kis bar�tn�j�t, Lavander Brownt, de Hermione olyan �rz�seket keltett benne, amit nagyon r�g nem �rzett. �rezte, hogy t�bb� m�r nem tud sz�r�ssz�v� lenni ezzel a l�nnyal. M�r k�s�. �gy l�tszik kezdte megkedvelni.

Id� k�zben Hermione v�gzett a b�jitalok elt�ntet�s�vel �s k�ts�gbe esetten keresett valamit, amivel m�g elpiszmoghat egy ideig, de semmit sem tal�lt, ez�rt szomor�an visszaballagott a t�sk�j�hoz.

- Miss Granger.

Hermione szinte m�r boldogan kapta fel� a fej�t.

- Igen professzor? – mosolygott Pitonra.

- Milyen �r�ja lesz? – k�rdezte k�z�mb�s arccal.

- M�giat�rt�net – v�laszolt kicsit meglepettem.

- �s ut�na? – k�rdezte �s elkezdett a l�ny fel� s�t�lni.

- Ut�na nincs �r�m, professzor – mondta kicsit neh�zk�sen, mert a pulzusa az egekbe sz�k�tt.

Vajon mi�rt s�t�l fel�? Mi�rt k�rdezte ezeket? Csak nem?

- A m�giat�rt�net nem olyan fontos. Igaz, Miss Granger? – vonta fel a szem�ld�k�t mikor oda�rt a l�ny el�.

- I-igen, uram – v�laszolt kicsit remeg� hanggal.

- Remek, hogy �n is �gy gondolja – vigyorodott el Piton. – Akkor, ha �n is szeretn�, kihagyhatn� azt a d�gunalom �r�t, �s itt maradhatna velem.

Hermione k�pni-nyelni nem tudott az �r�mt�l. Nem �rtette ezt a gesztust, de nagyon �r�lt neki.

- H�t persze, hogy itt maradok – mondta tal�n kicsit t�bb �r�mmel �s lelkesed�ssel a hangj�ban, mint ami norm�lis lenne.

- Akkor f�radjunk �t az irod�mba – indult el az ajt� fel� �s mag�ban vigyorgott, mint a tejbet�k.

V�gig mentek az alagsor folyos�in �s el�rt�k Piton irod�j�t. A professzor udvariasan kinyitotta Hermion�nak az ajt�t, aki meglep�d�tt, de ut�na boldogan libbent be a szob�ba. M�g sosem l�tta ezt a gesztust Pitont�l. �r�lt, hogy �gy viselkedik vele. Le�lt a szok�sos hely�re �s Piton is le�lt mell�.

- Esetleg nem k�r egy cs�sze te�t vagy valami r�gcs�lni val�t? – k�rdezte Piton m�zes-m�zosan.

- Egy tea j�l esne, k�sz�n�m – mosolygott sz�vmelenget�en a tan�rra.

Piton bement egy ajt�n, ami a lakoszt�ly�hoz vezetett, bement a konyh�ba �s k�sz�tette a te�t. El� vett egy kever�ket, amit csak nagyritk�n haszn�lt. Ha j�l eml�kszik 10 �ve nem is haszn�lta. Rem�lte, hogy j� m�g. Beletette egy kann�ba, r��nt�tte a forr� vizet �s v�rt. Ett�l a te�t�l m�g egy elef�nt is elk�bult volna, annyira hat�sos. Az volt a terve, hogy eltomp�tja Hermione �rz�keit, �gy k�nnyen olvashat a fej�ben. Tudni akarta, hogyan �rez a l�ny. Ha egy kicsit is undorodott att�l, hogy k�zelebb ker�ljenek egym�shoz, azonnal vissza fog venni. De ha nem, akkor sokszor fog Dumbledor irod�j�ba j�rni.

El� vett egy sz�r�t, a cs�sze f�l� tartotta, kit�lt�tte a te�t �s az �zott teaf�vek engedelmesen a sz�r�ben maradtak. Tett bele egy kis cukrot �s citromlevet. Felvette a cs�sz�t, semleges arccal bes�t�lt az irod�j�ba �s letette Hermione el� a te�t.